AnyaKlikk

Így állt ki Anne Hathaway az anyatársakért

Egy korábbi, az amerikai szülést és gyereknevelést bemutató posztunkban már rácsodálkoztunk a tengerentúli, nem túl anyabarát szülési szabadságot szabályozó rendszerre. És most jön Anne Hathaway jószolgálati nagykövet, aki több oldalról is megtámadja ezt a rendszert: még a  nőnap alkalmából tartott egy beszédet az ENSZ-ben, és nemcsak a nők szempontjából vizsgálta meg a kérdést.  Az anyáknak is csak… Tovább »

Üzenet a lányomnak: óvónő, cégvezető vagy pilóta – bármi lehetsz!

Drága kislányom! Ez az első nőnapod. Még nem fogod fel, hogy miért kapsz virágot. Ilyenkor a férfiak Magyarországon szeretik megköszönni azt, hogy vagyunk. Elmesélem, mi történik ilyenkor. Negédes körlevelet ír a főnök, amelyben felköszönti a Nőket (igen, így nagybetűvel) ezen a jeles napon. Nélkülük – enélkül a fantasztikus, csodálatos gyengébbik nem nélkül – nem menne… Tovább »

A szülésznőm volt a támaszom – köszönet a Magyar Ápolók Napján

A 40. héten már naponta kellett CTG-re járnom. Az egyik nap nevetve meg is beszéltük a szülésznőmmel, hogy mivel éjjel pont ügyeletes lesz, jó lenne, ha a bébi is akkor akarna kibújni. Nos, pont elértük az ügyelete végét. Tündéri szülésznőm volt, akit bármikor bármivel zargathattam. Öröm volt bejárni a CTG-kre is, jókat beszélgettünk. Kiveséztük a… Tovább »

Nosztalgiázunk – egy év telt el a kétcsíkos teszt óta

Pont egy éve annak, hogy ülök a fürdőszobában, várom, hogy a terhességi teszt mutatóablakjában vagy hogyishívjákjában megjelenjen egy csík, vagy kettő, mérem az időt, egy perc, két perc… ránézek a kis műanyag applikátorra, egy már van, és hoppá, egy másik izé is, olyan csíkszerű, vagy nem, nem is tudom eldönteni. Hívom a férjem, gyere, nézd már… Tovább »

Amikor nem jön a baba: a test vagy a lélek a “bűnös”?

Magyarországon a statisztikák szerint minden ötödik pár küzd meddőségi gondokkal. Sokféle út létezik a probléma megoldására: orvosi beavatkozások, hormontornák, pszichoterápiák, spiritiszta blokkoldások. Vajon melyik a jó választás?  A minap szembe jött velem egy asztrológus írása a témakörben. Felhúzott szemöldökkel olvastam a gondolatait. Az jutott eszembe, hogy sok, fogantatási problémával küzdő nőnek – aki végelkeseredésében a… Tovább »

Azért volt hasfájós, mert én voltam befeszülve?

Bátran ki merem jelenteni, hogy a második gyereknek megvan az a privilégiuma, hogy az anyukája már nem gyakorlatozik rajta. Vele már nem kell megtanulni pelenkázni, kitalálni, hogy hogy kényelmes a szoptatás, miként alakuljon ki egy nagyjábóli napirend. És vele már jobb esetben világossá válik az is, hogy hogy működik egy baba. Mondom még egyenesebben: mi… Tovább »

Amikor végre elkezdtem élvezni az anyaságot…

Megszületik a csöppség, az anyában abban a pillanatban beindul a gondozási ösztön, jön a a túláradó, feltétlen szeretet. Anyuka rózsaszín ködben lebeg és földöntúli mosollyal pelenkáz, szoptat és altat… Ja, hogy ez nem mindenkinél működik egyből? Másfél hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy egyik éjszaka azzal a gondolattal ébredjek, végre élvezem az anyaságot. Végre anyának tekintettem… Tovább »

Most szültem, és már menekülnék otthonról: normális vagyok?

Jóformán meg sem száradt a tinta a gyermekem születési anyakönyvi kivonatán, a tudatalattim már sorjában küldte – álmok formájában – az üzeneteket: jó lenne pár óra kimozdulni, lehetőség szerint egyedül. Persze egy frissen szült, jóravaló magyar anya a valóságban nem tesz ilyet. Ugye? A férjemmel csatangoltunk valahol, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy haza kéne mennünk…. Tovább »

Ami a szülésnél is durvább: 4 nap a gyermekágyas osztályon

Pár évvel ezelőtt láttam egy interjút Soma Mamagésával, aki jól megmondta  a véleményét a kórházban- illetve otthonszülésről. Egy mondat maradt meg a fejemben, nem biztos, hogy pontosan idézem, de valami ilyesmi volt a lényege: mindenkinek szíve joga eldönteni, ha nem akar kórházban, azaz a “kórok házában” szülni, és megérti azokat az anyákat, akik idegenkednek az egész… Tovább »

Természetes szülésre készültem, császár lett belőle

Fekszem a sötétben a kórházi ágyon, már újra érzem a lábam, a szülésznőm és egy ápolónő segítettek a fürdésben az imént, lecsutakoltuk az elmúlt nap verejtékét. Örülök, hogy egyedül vagyok a kórteremben, ez igazi áldás most. Nem tudok aludni, pedig 24 órája fent vagyok, az újszülött kislányom a csecsemősöknél van, én pedig pörgetem vissza az… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!