AnyaKlikk

I love MÁV: a kalauz buzdított szoptatásra

Úgy alakult, hogy nem autóval (a férjemmel) jöttünk haza a nagypapánál töltött vakációról, mert némi hivatali elfoglaltság miatt a két kicsi fiammal maradtam még két napot. El kellett döntenem és ki kellett találnom, hogy oldjuk meg a lakhelyünk és a papa lakhelye közti 200 km-es távolság problematikáját  – autó nélkül. Adott a 3 éves, a 9 hónapos… Tovább »

Ne féljünk az allergénektől! – szakemberek a hozzátáplálásról

Lehet-e erősíteni a gyermek immunrendszerét? Mikor vezessük be az allergéneket – mint például a tojást és földimogyorót – a hozzátáplálás során? Mi a legtöbb, amit adhatunk a gyermekünknek? Többek között ezekről is szó volt a ManóMenü június 25-ei születésnapi eseményén, ahol a közös ünneplésen, Maminbaba és Kerekítő foglalkozásokon túl szakemberekkel is beszélgethettek a szülők. Az… Tovább »

Anyaság: felőröl, hogy non-stop bűntudatom van

Tudom, hogy nem kellene így lennie. Gondolkodó, érzelmi intelligenciával is talán jól álló nő, anya, feleség vagyok egyébként, amikor magamnál vagyok. Azt is tudom, hogy az én fejemben kellene rendet tenni, sőt leginkább fel kellene töltődnöm valahogy. Mert teljesen lemerültem. Nem magyarázkodom, nagyon nehéz mostanában itthon két kicsivel, úgy, hogy az egyik életkorából adódóan nem… Tovább »

“Rengeteg téves információ kering a neten a hozzátáplálásról”

Első gyermekes szülőként kétségek között vergődtem, amikor megkezdtem a lányom hozzátáplálását. Mikor kezdjem? Mivel kezdjem? Hogyan emeljem az adagokat? Mi a kevés, mi a sok? A védőnőm és a gyerekorvos is adott pár tippet, jó néhány cikket elolvastam a neten is, és sok Facebook csoportban is szétnéztem. Ennek az lett az eredménye, hogy még inkább… Tovább »

6 anyukatípus a fórumokról

Idestova több, mint egy éve vetettem bele magam aktívan a kismamás Facebook csoportok világába. Jó párat elfogyasztottam már, néhány helyen találtam kifejezetten hasznos tanácsokat is, és leltem megértő fülekre. Meg persze volt, hogy csak fogtam a fejem. Összeszedtem hát pár anyukatípust, aki gyakorta felbukkan a csoportokban, hogy hozzászólásaival színesítse a fórumot (vagy éppen az egyszeri… Tovább »

A játék, amit anyaként is élvezek: az építőkocka

A minap arról beszélgettünk valakivel, hogy egyre több óvóbácsi kerül a kicsik pedagógusai közé, és ez mekkora buli. Van egy ismerős, aki arra a kérdésre, hogy miért ezt a pályát választotta, azt szokta felelni, hogy “hát, azért, mert így mindennap duplózhatok!” És abban a percben megvilágosodtam én is: teljesen megértem a választ és az indokot… Tovább »

Anyaság – elkerülhetetlen a mentális terhelés?

Egy francia grafikusnő, művésznevén Emma, a napokban elgondolkodtató mini képregényt adott közzé a Facebook oldalán. A családanyák láthatatlan munkájáról és az anyaság úgynevezett “mentális terheléséről” osztotta meg a gondolatait. Mert nem elég megcsinálni a gyerek körüli teendőket és a háztartási feladatokat, de észre is kell venni azokat. Nézzük Emma beszámolóját.   “Még régebben, az első… Tovább »

Minimalista: csak sima vízben, kétnaponta fürdetem a babám

Még tavaly nyáron olvastam egy szuper könyvet arról, hogy mennyire sok felesleges holmit is veszünk a babáknak, és hogy mennyi feleslegesen elköltött forint reppen ki az ablakon emiatt (helyette a könyv emlékeztet az egyszerű, olcsó alternatívákra, amik leginkább filléresek – a könyv címe Ingyenbaba – Útmutató a tudatos vásárláshoz, lásd részletesen itt). Mert – kapaszkodjatok… Tovább »

Anya vagy? Te is parázol ezeken?

A terhesség sem feltétlen aggódástól mentes állapot, a baba világra jövetelével azonban megsokszorozódnak a félelmek, hiába a boldogság és a rózsaszín köd. Mióta megszületett a lányom, jó párszor estem kétségbe, bizonytalanodtam el, osztottam meg aggályaimat a férjemmel, anyukámmal, barátnőimmel. Szerencsére sosem történt baj, de mindig akad új esemény – akár képzeletbeli -, amin kattogni lehet…. Tovább »

Kisgyerekkel az élet – Ferencvárosban

Egy lokálpatrióta poszt érkezik: bár nem olyan régen, még csak 8 éve élek a Ferencvárosban, nagyon megszerettem a környékünket – most meg néha önkéntelenül is zöld-fehérbe öltöztetem a gyereket, érezze ő is a hely szellemét. Annak idején azt hiszem, félig-meddig  tudatos volt a választás, a rehabilitált részeken egyes házak között a fővárosban egyedülállóan hatalmas zöld területek… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!