AnyaKlikk

“Rengeteg téves információ kering a neten a hozzátáplálásról”

Első gyermekes szülőként kétségek között vergődtem, amikor megkezdtem a lányom hozzátáplálását. Mikor kezdjem? Mivel kezdjem? Hogyan emeljem az adagokat? Mi a kevés, mi a sok? A védőnőm és a gyerekorvos is adott pár tippet, jó néhány cikket elolvastam a neten is, és sok Facebook csoportban is szétnéztem. Ennek az lett az eredménye, hogy még inkább elbizonytalanodtam. Nagyon megörültem, amikor rátaláltam egy fiatal dietetikus, szintén kisgyermekes anyuka oldalára, a Biztonságos Hozzátáplálásra. Végre fellélegeztem: nem olyan átkozottul bonyolult ez. Néhány alapelvet kell szem előtt tartani és figyelni a gyerekre. Interjú Lukasz Rebekával.

 

Szufi /AnyaKlikk: A Facebook oldaladon azt írod, a féligazságokat és áltudományokat mellőzve adsz hiteles tájékoztatást a szülőknek. Milyen féligazságokra, áltudományokra gondolsz? Milyen rossz tapasztalataid vannak?

Lukasz Rebeka: Beléptem rengeteg hozzátáplálással foglalkozó csoportba, és döbbenet volt, amiket az elmúlt 3 év alatt tapasztaltam. Tévhitek, félrediagnosztizált és feleslegesen diétáztatott gyerkőcök (őket az önjelölt tanácsadók diagnosztizálták, az orvosuk sokszor nem is tudott róla), veszélyeztetés, bűntudatkeltés, beszólogatás, bántás.

Fontos momentum volt, hogy mint – ugyan itthon lévő, a gyerekem által épp tapasztalatot szerző – dietetikus bárhová írtam, hogy nem jó az esetleges válasz, a hozzátáplálási csoportokból kizárást kaptam. Átgondoltam, hogy lehetne ezt másként csinálni.

Készítettem saját csoportot, de a napi több száz személyes kérdés után beláttam, ez a családomtól veszi el az időt és az energiát, így a csoport jelenleg szünetel. Egy másik felületet hoztam létre, melynek célja a nemzetközi, bizonyítékokon alapuló ajánlások, kutatások ismertetése az anyukákkal.

Nem is gondolná a szülő, hogy mennyi téves információ kering az interneten már erről a témáról is. Néhány ezek közül: hozzátáplálásra való érettség, hozzátáplálás optimális kezdete, allergia-prevenció, diéták, növényi tejek preferálása, paleo életmód, biorezonancia, a különböző készítmények tárolása, multivitaminok indokolatlan használata étvágytalanság miatt, stb.

ManóMenü felkérése pont jókor érkezett. A csoport alapítója, Ambrus Éva keresett meg, hogy dolgozzunk együtt. Évában nagyon tisztelem, hogy tanulni akar, és minél több szakembert bevonni a fontos munkába. Annyira komolyan veszi, hogy eljött velem egy többnapos, gasztroenterológiai továbbképzésre is.

A ManóMenü alig egyéves fennállása óta elérte a 10 ezer tagot:  kipróbált receptek vannak, gyönyörűen fotózva, és a légkör kellemes, baráti.

Lukasz Rebeka, dietetikus (kép: Lukasz Rebeka)

 

Sz.: Miért lettél dietetikus? Miért kezdtél el érdeklődni a kisgyerekkori táplálás iránt?

L.R.: Azért választottam ezt a hivatást, mert egyrészt imádok enni és főzni is, másrészt hiszem, hogy ez egy olyan tudományág, mely segíthet korunk egyre gyakoribb civilizációs betegségei megelőzésében, kialakulásainak csökkentésében, kezelésükben egyaránt.

A diplomámat a Semmelweis Egyetemen szereztem, 2014-ben. Mondhatom, okos fiam van, hiszen ő már a pocakomban túl volt az államvizsgán.

A gyermekkori dietetika várandósság alatt kezdett el komolyan érdekelni. Addig a marketing, vállalkozásfejlesztés érdekelt dietetikai szempontból.

A hozzátáplálásba a fiam 6 hónapos korában csöppentem bele komolyabban. Annyira akkurátus voltam, hogy napra pontosan 6 hónapos korában kezdtem el Alex kóstoltatását.

 

Sz.: Anyaként óriási dilemma, hogy kinek higgyen az ember, hogyan csinálja: mindenki (anyukám, barátnőm, gyerekorvosunk, védőnőnk) mást javasol. A WHO 6 hónapos korig kizárólag az anyatejes – ennek hiányában tápszeres – táplálást ajánlja, ezzel szemben az ESPGHAN (Európai Gyermekgasztroenterológiai Társaság) már akár 4 hónapos kortól javasolja bizonyos ételek bevezetését. Melyik ajánlást kövessük?

L.R.: Ez nem vagy-vagy. Kerüljük az olyan tanácsokat, melyek úgy kezdődnek „szerintem”. Biztos és egyéni tanács kell. Minden baba más, nincs univerzális recept.

A legbiztosabb, ha a szakember látja, ismeri a manót, látja a növekedési görbéjét (ezt fontos vezetni!), fejlődését, így egyénileg meghozhatja a döntést szülő támogatásával az optimális időpontról. Rengeteg betegség, élethelyzet, tünet beleszólhat ebbe a dátumba.

Idéznék az ESPGHAN-ajánlásból: „Az egészséges anya általi kizárólagos szoptatás az egészséges, időre született csecsemők tápanyagigényének javát nagyjából 6 hónapos korig fedezi, de a randomizált, kontrollált vizsgálatokból származó adatok hiánya miatt nem biztos, hogy ez minden anyára és csecsemőre igaz. Néhány csecsemőnek szüksége lehet energia- vagy vaspótlásra 6 hónapos kora előtt.”

Az ESPGHAN azt is mondja, hogy az időre született csecsemőknél az emésztési és vesefunkciók 17 hetes korra érnek meg hozzátáplálás feldolgozására, valamint a babák 4-6 hónapos korban sajátítják el azokat a motoros készségeket, melyek szükségesek a kiegészítő táplálékok biztonságos kezeléséhez.  

A gasztroenterológiai társaság ezenkívül még deklarálja: „ezeket az ajánlásokat Európában, jellemzően relatíve jómódú társadalmakban élő csecsemőknek szánjuk, akik számára elérhető a tiszta ivóvíz és a jó egészségügyi ellátás. De az is nagyon fontos, hogy az ajánlások a magas rizikójú csoportokhoz is szóljanak, mint a gazdasági-társadalmi szempontból hátrányos helyzetű és bevándorló családok, és hogy az egyes csecsemők körülményeihez és környezetéhez igazítsák az ajánlásokat.”

Az étkezés legyen örömteli (kép: unsplash.com)

 

Sz.: Mi a legnagyobb hiba, amit szülőként elkövethetünk a hozzátáplálás során?

L.R.: Az, hogy ha hiszünk a téves információknak, és nem tanuljuk meg megkülönböztetni ezeket a lényeges és veszélyes élethelyzetektől. Valamint, ha nem figyelünk arra, hogyan tápláljuk a csemetét.

Az étellel nem büntetünk, nem jutalmazunk. Nem kell megenni, ami a tányéron van, csak amennyi jól esik.

A mi feladatunk: kínálni a megfelelő és változatos alapanyagokkal, eldönteni, mikor és meddig tartson az étkezés, és bízni a gyermekben! Tudja, mi és mennyi kell neki. A gyermek feladata eldönteni, hogy akar-e enni, ha igen, mennyit akar, választani az ételekből, és élvezni az étkezést, a családdal közösen. Nem kiültetve, egyedül, megfigyelve. A „nem eszik eleget” és „válogat” általában csak a szülők fejében létezik, erre az oldalon több tipp lesz látható.

 

Sz.: Olvastam párszor az oldaladon és a ManóMenüben is, hogy bizonyos ételeknél azt írod, nem a kalorizálás a cél. Ezt hogyan értsük? A védőnőm engem arra biztat, hogyha már két-három hete eszi a – mindjárt 7 hónapos – lányom az alap gyümölcsöket, zöldségeket (alma, őszibarack, krumpli, sütőtök), akkor már adhatom is neki a sovány húst, nehogy tápanyaghiány lépjen fel.

L.R.: A kalorizálás fogalma az allergéneknél jön elő, ugyanis ezek bevezetésekor lényeges, hogy nem ezekkel lakatjuk jól a gyerkőcöt, csak minimális mennyiségben használjuk eleinte. Vagyis ebben az esetben nem kalorizálunk, az is elég, ha az adott allergént a szájába veszi a baba, majd kiköpi azt.

Egyébként igaza van a védőnődnek. A hozzátáplálás első pár napja kóstoltatást jelent, de a célja nem csupán a helyes étkezési minták és az étkezés szeretetének továbbadása, hanem az is, hogy a gyerkőc raktárait visszatöltsük.

A vasraktár 6 hónapos kor előtt is kiürülhet, ám ezt az időt ki lehet „tolni” a köldökzsinór késleltetett elkötésével.

Arra kell törekedni, hogy a hozzátápláláskor kínált ételek nagyon sokszínűek és táplálóak legyenek. Nyugodtan adjunk nekik húst (ne csak csirkemellet, hanem zsírszegényebb változatát is a vörös húsoknak, halat heti kétszer-háromszor), tejterméket, belsőségeket (heti maximum egyszer), hüvelyeseket, zöldségeket, gyümölcsöket, gabonaféléket, zsiradékokat.

Utóbbin szoktak csodálkozni, hiszen ennek gyakran az ellenkezőjét lehet olvasni, pedig a zsír fontos a baba idegrendszerének normál fejlődéséhez.

Ez nem jelenti azt, hogy minden nap zsíros kenyeret adunk a babának!, Használjunk növényi olajokat napi szinten:  repce-, olíva-, napraforgó-, lenolajat (vigyázat, ezek többsége hamar avasodik, hűtőbe tartsuk!), halolajat (ezt a heti 2-3 halfogyasztással letudjuk: busa, lazac, pisztráng, süllő, sózatlan makréla, stb.), és persze állati eredetű zsiradékokat egyaránt, vegyesen.

Az üveges bébiételek vészmegoldásnak jók, mikor nincs az anyukának kedve/ideje/módja főzi. Ezeket szigorúan bevizsgálják, biztonságosak, de ne felejtsük el, hogy a családi ízeket csak akkor ismertethetjük meg a manóval, ha főzünk neki – persze korának megfelelően. Az otthon, szeretettel készülő ételeket ezerféleképp lehet variálni, fűszerezni, állagot egyre darabosabbá tenni (fokozatosan, 9 hós kor körül már ehet darabos, puha ételeket a baba), és nem utolsó sorban: jóval olcsóbb.

A szeretettel készült étel a legfinomabb (kép: ManóMenü/Ambrus Éva)

 

Sz.: Beszéljünk egy kicsit a neuralgikus pontokról: glutén, tejtermék, vegyszerezett gyümölcsök, nitráthalmozó zöldségek, allergének. Lassan már az az érzése az embernek, hogy a fényen kívül semmit sem szabad adni…

L.R.: Azért lettek ezek neuralgikus pontok, mert már nem tudjuk megkülönböztetni a lényeges, fontos dolgokat a lényegtelen, téves információktól. Utóbbiból jóval több van, azon vagyunk, hogy ezeket tisztázzuk a szülők fejében.  

A glutént például 12 hónapos korig be kell vezetni. Első pár hétben kis mennyiségben (napi fél babakeksznyi mennyiségben), aztán persze át lehet térni a mindennapi fogyasztásra. Aztán ott van a tehéntej, melyet nyugodtan használjunk ételkészítéshez kis mennyiségben, de önálló italként csak 12 hónapos kor után adjuk a gyermeknek (a feles tejet se adjuk előbb).

A növényi tejekkel bánjunk óvatosan. Ezeket a speciális diétát folytató emberek használják tej helyettesítése céljából. Nem a baba táplálására találták ki, hiszen ezek beltartalmi értéke elenyésző.

Az ESPGHAN-ajánlás is kitér arra, hogy a rizstej kínálását felejtsük el egész kisgyermekkorban – annak magas arzéntartalma miatt, ami veszélyes. Persze tejfehérje-allergiás babáknál más a helyzet: náluk használjuk a többi növényi tejet felváltva.

Gyümölcsök esetében azt ajánlom, hogy amit lehet, hámozzunk és törekedjünk a hazai, szezonális alapanyagok használatára. Friss hiányában a fagyasztott verziót ajánlom.

A veszélyeknél még kiemelném a céklát, amit 10-12 hós kor alatt nem ajánlott adni – főzve sem! -, magas nitráttartalma miatt. Akár fulladást is okozhat. Sokan azt hiszik, hogy egy adag cékla nem okozhat gondot, de ez nem így van: adott esetben egy kisebb babánál egy adagban is veszélyes lehet (a piacon vett céklánál is ez a helyzet!) .

Utolsó jó tanács: bármilyen tünetet, furcsa reakciót észlel az anyuka, apuka babáján, ne az interneten kérjen segítséget, hanem forduljon házi gyermekorvosához, védőnőjéhez, gyermekgyógyászatban jártas dietetikushoz! Hallgatni kell az ösztönökre is, de a speciális diéták (pl. tejmentes, vegetáriánus, stb.) veszélyesek a gyermekekre megfelelő orvosi, dietetikai felügyelet és folyamatos ellenőrzés nélkül. Valós, biztonságos információt szakembertől várhatunk, főzési tanácsokat, tapasztalatokat pedig az anyatársainktól.

Rebekával itt veheted fel a kapcsolatot:  Biztonságos Hozzátáplás – Dietetikai Tanácsok kisgyermekkorig

Ha pedig kedved lenne benézni a ManóMenühöz, hogy bővítsd a receptek repertoárját, itt csatlakozhatsz:  ManóMenü FB csoport

 

Köszönjük, hogy olvasol minket.

Mondd el nekünk a véleményed lent!

Hogy ne maradj le a legfrissebb posztokról és a mindennapjainkról, kövess minket Facebookon és Instagramon is! 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!