AnyaKlikk

Minimalista: csak sima vízben, kétnaponta fürdetem a babám

Még tavaly nyáron olvastam egy szuper könyvet arról, hogy mennyire sok felesleges holmit is veszünk a babáknak, és hogy mennyi feleslegesen elköltött forint reppen ki az ablakon emiatt (helyette a könyv emlékeztet az egyszerű, olcsó alternatívákra, amik leginkább filléresek – a könyv címe Ingyenbaba – Útmutató a tudatos vásárláshoz, lásd részletesen itt). Mert – kapaszkodjatok meg, ha még nem hallottatok róla – van már olyan, hogy babakölni, meg olyan is, hogy popsitörlő-melegítő készülék. Előbbit azóta sem tudom kiverni a fejemből, hogy minek parfümöt spriccelni egy pár hetes gyerekre, amikor eleve tök jó babaszagú, utóbbi meg nettó parasztvakítás. Nálam még hasonlóan felesleges kacat a pelusokat egyenként csomagoló kuka is, amibe a speckó technika miatt méregdrágán mérik a nejlont, de állítólag – akinek fussa’ rá -, annak praktikus és jó szagzáró. Ennél én környezettudatosabban tengetem a babás mindennapjaimat, szóval nálunk fel sem merült, hogy ilyesmibe be kellene ruházni. A lista a végtelenségig folytatható a babapárnától kezdve a bébikompig (utóbbi ráadásul kifejezetten nem is ajánlott, ha a szívünkön viseljük a gyermek mozgásfejlődését).

A minimalizmus felé haladok

Bocs a kitérőért, szóval van ez a könyv, amiből alapvetően azért magamra ismertem: nem túl sok, a reklám és a marketing által rám sózott cucc van itthon, tényleg elég faék egyszerűségű a babakelengyénk, a játéktárunk és nem költöttünk zenélő lábzongorára a kiságyba, hővisszaverős játszószőnyegre, lázat jelző body-ra, a kaja forróságát jelző műanyag kanálra. Alapvetően az a filozófiám, hogy a gyereknek rám és az apjára van szüksége. Slussz. Ennyi. Tényleg nem kell neki más, még ha ezt a reklámok, PR-cikkek, hirdetések, az orrod előtt villogó, drága cuccot hirdető bannerek a neten nagyon szeretnék is elhitetni velem. Hogy attól esetleg szarabb szülő leszek, ha nem veszem meg neki a legtrendibb babaholmikat – mert nem leszek szarabb. Helyette tényleg minimálisak ám a szükségletei: csak a JELENlétem, testkontaktus, lehetőség szerint válaszkész gondozás, igény szerinti szoptatás (behelyettesíthető cumival és tápszerrel való gondoskodással is) és szeretet – ennyi kell a jólétéhez. És nem, nem csak én mondom az említett könyv szerzőjén túl, nem kell a torkomnak esni, erről itt olvashattok egy remek összefoglalót Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus, szoptatási szaktanácsadó tollából.

Nincs tusfürdő, nincs testápoló

Ez az Ingyenbaba című könyv volt az az olvasmány, ami után azért még maradt pár dolog, amit érdemes volt átgondolnom, hogy akár még minimalistább stílus felé induljak: megkérdeztem magamtól például, hogy mi a bánatért használok én gyógyszertári fürdetőt a csecsemőmnél, amikor se sárban nem jár csórikám két szopizás között, sem homokozóban? Maximum kicsit beleizzad a nagy tejért folytatott küzdelembe, és a labdáért zajló közelharcba, amibe a bátyjával bocsátkozik. Így lett az a dolog vége, hogy a gyermekorvossal már csak a popsikrémet, az alkoholt és a napraforgóolajat írattam fel, pluszban semmi mást nem vettem. Ezek filléresek, és féléves koráig (és még tovább is) untig elégnek bizonyultak a higiénia fenntartásához.

A fotó illusztráció – John Drake (Flickr, innen)

Megfejelem ezt a fürdetéssel kapcsolatos eretnekségemet: nem is mindennap fürdetem a kicsit, csupán kétnaponta. Ennek kezdetben praktikus, túléléssel kapcsolatos oka volt: az apukájuk nem ért haza addigra, amikor este már szétestünk mindannyian a fáradtságtól, mindkettő sírt vagy üvöltött kezdtem az esti szeánszot, így vetésforgóban egyik nap az egyik, másik nap a másik fürdött. Mára a nagy önállóan is tud tisztálkodni, így – mivel ő már retkesebb életmódot folytat (neki elkél a szappan), amióta kertes házba költöztünk, meg bejött a játszótérszezon – nála azért kevesebbszer marad ki.

Miért jó mindez?

Egyrészt mert én magam is minimalizáltam az elmúlt években mindennemű vegyszer és kozmetikum használatát (elmúlt a krónikus bőrszárazságom is mellékesen). Hiszek abban, hogy nem kell külön tisztítószer a konyhai pultra és külön a fürdőbe, és váltottam a szintetikus tusfürdőkről a natúrszappanokra. Nem folyatom órákig a vizet soha (nem is nagyon tudnám, mert valamelyik gyermekem tuti akkor kezd el hiányolni, amikor épp átadnám magam a csobogó meleg víznek), és a mosógépem is ökoprogrammal megy, házi szappanból főzött mosószerrel (Nagy Réka-Ökoanyu receptje rulez!).

És a gyerekek fürdővize is be van immár vonva a körforgásba: minden egyes kádnyi tiszta fürdővíz (ez átlagosan 15-20 liternyit jelent, ami éves szinten két gyerekkel legalább 3-4-5 köbméternyi) másnap reggel a kertünkben kap második feladatot: a nagyfiammal locsolókannába fejtjük át, és azzal locsoljuk a füvet, a bokrokat és a fákat, szertartásosan. Sokszor már erre a szeánszra várva dönt a haboktól mentes pancsolás mellett este, mert délelőtt “locsikálni” szeretne, én pedig – ha a füle mögött a kispolcon és egyéb tájakon nem látom problémásnak a helyzetet – engedem. Minden ilyen locsolás során rengeteget beszélgetünk, tanulunk a természetről, csendben figyeljük a rigókat, a gyíkokat, és nem utolsó sorban együtt vagyunk. Megtanulja, hogy a víz érték, a természetről gondoskodni kell, a zöldben lenni jó móka, az állatokat nem bántjuk.

Nagy munkában, miközben jó étvágyat kíván a fűnek, fáknak, és biztatja a hangyákat, hogy most használják ki, hogy van víz 🙂

Jaj már, sztereotípiák!

És nem, nem vagyok szőrös lábú mami (de, igen, ha enni sem marad időm a gyerekek mellett kb, akkor a szőrtelenítés is csúszhat olykor, beismerem, de nem életvitelszerűen :D), rendezetten öltözöm (nagyon minimalista, lassan kapszulásodó ruhatárral), nem én varrom a kendercipőcskét magunknak, nem lenvászon ingecskében lébecolnak a srácaim, a hajam sem raszta, és nemcsak salátalevelet rágcsálunk a kertünkben nőtt kamillából főzött tea mellé. 🙂 Csak hogy a sztereotípiás skatulyákból kikeljek. Egyszerűen békében szeretek élni a természettel, ha pedig pénzt költök, igyekszem a valódi szükségleteket figyelembe véve tenni azt (és többé-kevésbé sikerül).  A minőségi idő híve vagyok az ajándékok, játékok, használtai tárgyak vásárlása helyett.

Ezért kívánkozott ki belőlem ez az írás – most épp a fürdésre, fürdetésre kihegyezve.

Ha érdekel a téma, találsz mindenféle infót az önkéntes egyszerűségről itt.

A napokban fedeztem fel a Facebook-csoportot is, hurrá!

Köszönjük, hogy olvasol minket.

Mondd el nekünk a véleményed lent!

Hogy ne maradj le a legfrissebb posztokról és a mindennapjainkról, kövess minket Facebookon és Instagramon is! 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!