AnyaKlikk

“A mentősnek ez volt az első szülése” – történet Luxemburgból

Pár hónapja egy Luxemburgban élő, EU-nál dolgozó kisgyermekes olvasónk mesélte el, miért nem költözne el onnan. Most egy másik édesanya, Eszter számolt be nekünk arról, hogyan néz ki a luxemburgi orvosi és gyermekellátási rendszer – egyben izgalmas szülésének történetét is megosztotta velünk!

Eszter első kettő gyermeke még Guernsey-n, Csatorna-szigeteken jött világra. Itt mellesleg valódi VIP-nek számít az ember, ha szülni megy, ugyanis naponta csak egy-két szülés van az egyetlen létező kórházban. A magyar anyuka azonban ír férjével és a két gyerkőcükkel pár éve átköltözött Luxemburgba. Idén januárban pedig a harmadik babája is megszületett, igazán kalandos módon.

 

 

Eseménytelen terhesség, villámgyors szülés

A terhesgondozás flottul zajlott, régóta járt már egy nőgyógyászhoz, így most is őt választotta.

„Az első vizsgálatnál kaptam az orvostól egy mappát, – meséli – amiben benne volt minden terhességgel kapcsolatos papír, plusz néhány hasznos füzetecske, információ. Egy DVD-t is adtak, amelyen a választott kórházat mutatták be ától cettig. A vizitjeimet előre lefixáltuk végig a 9 hónapra, persze ha valamelyik időpont nem volt jó, lehetett módosítani, de legalább előre tudtam szervezni az életemet. Szinte minden hónapban elküldtek vérvételre is, terheléses cukor nem volt indokolt. A vérvételek és vizeletvizsgálatok eredményét mindig kiküldték már másnap.”

A vizsgálatokért minden egyes alkalommal helyben kellett fizetnie Eszternek, azonban az állami társadalombiztosító (Caisse National de Santé) a számla ellenében visszafizette a költségeket. Ultrahangot is minden vizit alkalmával készített az orvosa, a 20. hét körül pedig a Magyarországon is megszokott genetikai ultrahangra került sor. Ezt a kórházban csinálták meg, és amellett, hogy mindent megnéztek, amit ilyenkor szokás, még 4D mozizás is volt.

A kismamának az aneszteziológussal még a szülés előtt találkoznia kellett, hogyha szükség lenne rá, a szülésnél már tudjon mindenről az orvos és a kismama is. Ne a szülésnél kelljen pro és kontra értekezni a beavatkozásokról.

Eszter azt mondja, Luxemburgban abszolút figyelembe veszik azt is, hogy az anyuka milyen szülést tervez. „Én a medencés szülésre hajtottam ezúttal is. A kórház mindenféle variációra maximálisan fel van készülve, csak szólni kell.

A terhességem viszonylag eseménymentesen zajlott, a vége felé mondogatta a doki, hogy ez bizony nagy baba lesz, és december 29-én kijelentette, hogy valószínűleg nem várja meg a gyerek a január 20-át, hanem hamarabb megszületik. Igaza lett. Január 8-án délután úgy éreztem, se ülni, se állni nem bírok, este 8-ra már muszáj volt lefeküdnöm, mert annyira fájt a derekam. De még ekkor sem gondoltam, hogy aznap este már szülni fogok.

Este 9-re már fájásaim voltak, hamar gyorsultak, fél tízkor a férjem kihívta a mentőt. Az eredeti terv az volt, hogy anyósom hozzánk utazik, hogy vigyázzon a gyerekekre, de mivel a baba korábban jött, a nagyi pedig még nem volt itt, a páromnak muszáj volt otthon maradnia a gyerekekkel. Én pedig egyedül indultam el. A mentő nagyon gyorsan kiért, ekkor már 5 perces fájásaim voltak, mire beügyködtek az autóba, már egypercesek lettek.

 

 

Nekiálltak tanakodni, hogy induljanak-e el, vagy inkább hívják oda az ügyeletes dokit. Felhívták, de ő valaki másnál volt éppen, ezért elindultunk a tőlünk 15 km-re levő kórházba.

Félúton elfolyt a magzatvíz, a következő tolófájást nem tudtam megállítani, kibújt a baba feje, majd az egész gyerek.

Bebugyolálták, rám tették, és pár perc múlva beértünk a kórházba. A mentősnek ez volt az első szülése. Apa mindenről lemaradt, doki is. Így sajnos se a medencét, se a szülőszobát nem tudtam letesztelni élőben, viszont lett egy erős, egészséges fiam és egy gyors, szinte fájdalommentes szülésem.”

A kórházban négy napot töltött bent Eszter a babával, saját szobában. A babának volt pelenka, törlőkendő, ágynemű, az anyukának pedig sok-sok betét. Naponta jött a fizikoterapeuta is, hogy a gátizom-erősítő gyakorlatokat megtanítsa. A frissen szült anyának minden nap száz darab ilyen gyakorlatot kellett megcsinálnia, a hathetes kontroll után pedig az orvos kiírta az ingyenes 8 alkalmas, kinetoterápiát is.

 

Az apa is elmehet szülői szabadságra

„Összesen 11 hónap szabadságom van – mondja Eszter, ebből az első öt az ’anyasági szabadság’. Ezt kötelező a szülés kiírt időpontja előtt 8 héttel elkezdeni.

Nem lehet az utolsó pillanatig dolgozni. A szabi alapból négy hónap, de ha szoptatsz – ezt orvos igazolja – akkor öt.

Ezután kezdődik a 6 hónap ’szülői szabadság’, ezt ki lehet venni egyben is. Ebben a 6 hónapban vagy egyáltalán nem dolgozol, vagy maximum részmunkaidőben, 4 órában. A ’szülői szabadság’ egyébként az apának is jár.”

Eszternek az a tapasztalata, hogy általában csak 15 hónapos koruk körül kerülnek bölcsibe a gyerekek. Ez utóbbi fizetős is, ha államiba megy a gyerek akkor is, de ez mindenképp olcsóbb, mint a magánbölcsőde. Viszont az állam mindkét esetben hozzájárul a költségekhez, a szülők keresetétől függően.

A bölcsődei és óvodai rendszer Luxemburgban úgy néz ki, hogy a gyerekek 3 éves korukig járnak „crèche”-be (bölcsődébe), utána kezdődik a „précoce” (óvoda). Ez utóbbi már ingyenes – már ha állami oviba kerül a csemete. Ezenfelül van még az ún. „maison relais”, ez leginkább a napközinek felel meg.

„Ez az iskolához/ovihoz tartozik, jó esetben ugyanaz az épület, de legalábbis szomszédos, és az a szerepe, hogy amikor éppen nincs óvoda/tanítás, oda mennek a gyerekek ebédelni, házit írni, játszani. Az oviban reggel kilenctől délig van ’tanítás’ (bár ebben a korban még nem tanulnak), és a hét három napján pedig délután kettőtől négyig is.  A ’maison relais’ már reggel hétkor nyit, hogy a korán munkába induló szülők le tudják adni a gyerekeket, és este hétig van nyitva. Délután sok színvonalas foglalkozás van, vagyis ez tényleg nem egy szimpla gyermekmegőrző, ahol csak tengenek-lengenek a kölkök.”

 

(Kép: Cams, Flickr)

 

A magyar anyuka úgy gondolja, Luxemburgban igyekeznek megkönnyíteni a gyermekvállalást: Rengeteg anyagi segítséget kapunk, a három gyerek után csaknem 900 euró (kb. 280 000 forint) jár havonta. Szülés után kaptam kétszer 580 eurót (kb. 180 000 forint), és ha megkapta a gyerek az összes oltását, jön a harmadik 580 is. Táppénz viszont nem létezik. A doki évente két napot igazolhat a szülőnek, ha a gyereke beteg. Mindenki tudja, hogy egy gyerek egy évben nem csak két napot beteg… Szóval a többit oldd meg szabadságból, vagy méregdrága bébiszitterrel.”

Ettől függetlenül Eszter úgy érzi, Nyugat-Európában könnyebb kisgyermekes anyaként dolgozni, mert van lehetőség részmunkaidős munkára. Ő maga heti 30 órában dolgozott a szülés előtt, és tervei szerint akkor megy vissza teljes munkaidőbe, amikor a legkisebb gyermeke is gimnazista lesz.

Az anyuka azt meséli, hogy kiváló az orvosi ellátás, ám gyermekorvosból nincsen elég. „Akikhez eddig szerencsénk volt, mind nagyon jó orvosok voltak – mondja. Csak éppen tudom, hogy borzasztó hosszúak a várólisták, új páciensként valakihez bejutni kész küldetés, sok helyen simán megmondják, hogy bocs, de nincs kapacitásuk több betegre. Ha már meg is van a doki, időpontot kapni megint nagy kaland. Hétvégenként az ügyeletek csurig vannak. Ennek ellenére minden orvos zokszó nélkül, a legnagyobb türelemmel és professzionalizmussal végzi a dolgát, mindenki rendes, tisztességes, nem sürgetnek ki a rendelőből, a hálapénzről pedig még soha nem hallottak.”

 

Ha te is külföldön szültél vagy nevelsz gyereket, és szeretnéd velünk valamint az olvasókkal megosztani a tapasztalataidat, írj nekünk az anyaklikk@gmail.com-ra.

 

Köszönjük, hogy olvasol minket.

Mondd el nekünk a véleményed lent!

Hogy ne maradj le a legfrissebb posztokról és a mindennapjainkról, kövess minket Facebookon és Instagramon is! 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!