AnyaKlikk

Babanapló: 2-3. hónap

Túl a gyermekágyas időszakon, egyre jobban összeszoktunk, és kicsi Zs. fejlődése is látványosan megugrott. Ahogy a nagykönyvben megvagyon írva, az első hat hét után varázsütésre tisztultak a felhők és lett minden egyre kiszámíthatóbb – de legalábbis átláthatóbb. 

Persze minden hét hoz meglepetést, de nagyjából beállt a napirend a második, harmadik hónap fordulójára. Kicsit hagytam, hogy a gyerek maga alakítsa ki, kicsit irányítottam is. Nem ragaszkodom foggal-körömmel a rendhez, viszont szeretnék egyfajta ritmust vinni a napjainkba, hogy kicsi Zs. is tudjon mihez igazodni, tudja, hogy mi miután következik, ez neki is biztonságot nyújt (állítólag). 

Karácsonykor kissé megkevertük őt a nagy rokonlátogatásokkal, és 25-én este belecsúsztunk a fürdetési időbe, egy órával később értünk haza. A családi partit a dédikkel, nagyszülőkkel, nagynénikkel klasszul bírta, flörtölgetett mindenkivel, hadd olvadozzon a nép, még aludt is egyet a nagy forgatagban, azonban, ahogy kitettük a lábunkat anyósoméktól, oltári nagy sírásban tört ki, és magát hergelve ordított 20 percen keresztül. Annyira magán kívül volt, hogy még a tejet is felöklendezte, az apja, aki mellette ült, sehogy sem tudta megnyugtatni. Én vezettem. Csoda, hogy nem mentem neki egy fának, borzalmas volt hallgatni. 10 perccel hazaérkezés előtt végül elaludt, már csak a lakásban ébredt föl, és utána mintha mi sem történt volna, szórta nekünk a mosolyokat… Azóta tartjuk magunkat a fix fürdetési és altatási időhöz.

 

Karácsonyi idill

 

Még novemberben kaptunk ajándékba egy csini játszószőnyeget, amelyről csilingelő, csörgő állatkák lógnak. Erre szoktam rátenni délelőtt, ébredés és szoptatás után. Eleinte csak én rázogattam neki a játékokat, ám a 8-9. hét környékén egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy tétován bele-belebokszol a csörgős plüssmaciba. Kimentem kávét főzni magamnak és mire visszaértem, hallottam, hogy csörög valami: kicsi Zs. játszadozott a lelógós játékkal. Hagytam, hadd csinálja, teljesedjen csak ki. Idővel egyre ügyesebb és pontosabb lett a bokszolás. A harmadik hónap elején pedig már elkezdte a kis kezével is megragadni a lógó játékokat.

Az öklét szépen lassan nyitogatta ki, a harmadik hónap végére teljesen eltűnt az ökölbe szorított kéz. Hétről hétre kíváncsibb lett, elkezdte megfogni a tárgyakat. Ezt a tudományát már odáig fejlesztette, hogy a kezével a szájához ügyeskedi az adott tárgyat és nyalogatja, a szájába dugja. Van egy színes plüsskutyája is, eleinte ennek a fenekét nyalogatta nagy élvezettel… 😀

Egyébként most már ott tartunk, hogy mindent (értsd MINDENT) a szájába nyom:  a rágókát, a gumi zsiráfot, a textilpelenkát, az ujjait, a ruha ujjának a szélét. Ezzel egy időben a nyálelválasztás is megindult. Három hónaposan már olyan, mint egy bernáthegyi, folyton csorog a nyála. Az apja vállát például előszeretettel áztatja el: ráharap, mint egy kis vámpír és cuppog, nyáladzik, fújja a nyálbuborékokat. 

 

A gyermek a játékok alatt van

 

A látása is szépen fejlődik. A második hónap végére egyre inkább bizonyosságot nyert bennem, hogy az én lányom ellát két méterre is, simán visszamosolyog ilyen távolságból. Persze lehet, hogy csak valamilyen különös energiamezőt lát belőlünk, de határozottan az az érzésem, hogy felismer minket, ahogy azt is, hogy éppen milyen a hangulatunk (ezúton is elnézést kérek a szkeptikusoktól, lehetséges, hogy ez valamiféle anyai agymenés, de szerintem sokkal többet lát, érez a kisbaba, mint azt hiszük). A tévére pedig valósággal rákattant: megbűvölve nézi, a szeme kiakad, szinte még a lélegzete is eláll. Ezért ezt nem is kapcsoljuk be, amikor a nappaliban van, kivéve ha stimulálni akarom a forgásra, mert akkor háton fekvésben egyből a hang és a kép irányába akar fordulni, így legalább megvan az edzés.

Apropó edzés. A második hónapban esedékes oltás alkalmával a gyermekorvosunk megjegyezte, hogy nem emeli még elég jól a fejét a kisasszony. Ha ez így megy tovább, akkor el kell küldenie minket gyógytornászhoz. “Szóval kedves anyuka, rakja sokat hasra a babát” – szólt az ukáz. Úgy voltam vele, nekem nincs kedvem gyógytornászhoz cipelni a gyereket, amikor itthon is lehet orvosolni a problémát. Az ominózus orvosi vizit előtt ódzkodtam sokat hasra rakni, mert mindig baromi nagy sírás lett a vége (amúgy hason alszik, azzal nincs gondja). Kicsi Zs. ilyenkor befúrta a fejét a játszószőnyegbe, bíborvörösben izzott a feje és torka szakadtából üvöltött. Nem akartam kínlódni hagyni.

A doki azonban rendesen rám ijesztett, kénytelen voltam kibírni egy picit a sírást. Az orvos szerint ÁLLANDÓAN hasra kell rakni, amikor éber. Ezt mondjuk kissé elavultnak tartom, az angolszász szakirodalom szerint fokozatosan kell növelni “tummy time”-ot (pocak idő), először csak pár percet bír ki egyszerre, majd ahogy növekszik, úgy fog akár félórát, órát is eljátszadozni a hasán.

Mindenesetre én megindítottam az edzőtábort, hasra raktam, és próbáltam felkelteni a figyelmét, beszéltem hozzá, csörögtem, zizegtem neki a játékokkal. Eleinte csak pár percig bírta, de szinte hétről-hétre jobban ment neki. Közben bevetettem más praktikákat is, egy videóból lestem el. Hason a combjaimra fektettem, úgy, hogy a karjai megtámaszkodjanak, és így ringattam óvatosan. Egy-két alkalom után már nem szegte le a fejét, hanem szépen tartotta, emelte. 3-4 hét után megtörtént az áttörés, és tökéletes alkartámaszban megtartott fejemeléseket végzett. A három hónapos státuszon már az orvos is elégedett volt. Nem állítom, hogy hason szeret lenni a legtöbbet, de legalább tizenpercekig bírja, elmatat, a játékai után nyúlkál, a szájába veszi őket.

 

A 100 pontos fejemelés

 

Ha már az orvosokról szót ejtettem, meg kell említenem a szűrővizsgálatokat is. Hat hetesen vittem kicsi Zs.-t csípőszűrésre. Rettenetesen izgultam, ez volt ez első nagyobb kiruccanásunk. Szerencsére volt segítségem a nagyszülők személyében, de már előre vizionáltam, hogy az orvosnál majd sírni fog a gyerek, én szenvedni fogok mire leveszem róla az összes ruhát és egyébként is sokat kell majd várni a kórházi folyosón… ja és hogyan fogom egyáltalán megetetni?  Na, hát ehhez képest pontosan a lefixált időpontban hívtak be minket, kicsi Zs. érdeklődve figyelte az orvost, együttműködött vele – persze be is kakilt közben, de mivel a három, egyszerre behívott gyerekből ő volt az utolsó, akire a sor került, gyorsan tisztába tudtam tenni. 

A koponya és hasi ultrahang-szűrést már nehezebben viselte, ekkor nyolc hetes volt. Cseppet sem volt ínyére, hogy a doktornéni jól megnyomkodja a fejét meg a hasát az ultrahangfejjel. Ezen a vizsgálaton egyébként kiderült, hogy van egy enyhe refluxa (ezt mondjuk az oltári gyakori és nagy mennyiségű bukásból sejtettem), valamint észleltek egy vesemedence-tágulatot is. Ettől kicsit megijedtem, bár gondoltam, hogy valószínűleg semmi komoly: ha nincs szűrés ki sem derül, hogy van egy kis veseéretlenség. Mindenesetre visszahívtak minket kontrollra két hónappal későbbi időpontra. 

Közben azonban volt egy SOS bemenetelünk a gyermeksebészetre. Az egyik délelőtt ugyanis kicsi Zs. véreset és zseléset kakilt. A körzeti orvost telefonon értem el, és ő egyből a kórházba irányított minket, félvén, hogy ez még akár bélelzáródása is lehet: ezt főként a zselés széklet miatt gondolta. Hatalmas pánikban voltam, nem tagadom. Közben a gyerek is bágyadt lett, alig reagált, ha beszéltem hozzá, nem mosolygott, minduntalan el akart aludni. A kórházi vizsgálatokat is egykedvűen viselte. Itt egyébként kiderült, hogy a három héttel azelőtti ultrahangon diagnosztizált vesemedence-tágulat eltűnt, az orvos nyomát sem látta. Szerencsére bélelzáródást sem látott, és semmi egyéb gondot.

Azért még továbbküldtek minket az ügyeletes kórházba, ahol persze nem értették, minek jöttünk, hiszen az előző helyen már alaposan megvizsgálták a gyereket. Végül nem is tartottak minket bent, időközben kicsi Zs. is magára talált, talán éppen csak aluszékonyabb volt, mint szokott lenni (meg nyilván ráragadt az én pánikom is…). A belgyógyász szerint vagy vírusfertőzés volt, vagy spontán oldódó bélösszecsúszás. Valamint felvetődött a tejfehérje-allergia is, de ez egyelőre nem igazolódott, hiszen nem volt vér a székletében azóta sem, én meg ugyanúgy eszem, iszom tejterméket. Volt hát egy kis izgalom, az anyai szívem eléggé megsínylette, de hála az égnek, minden rendben volt.

 

Szabadulás a keretekből

 

Anekdotaként még a végére elmesélem, hogy a magam részéről kicsi Zs. 3 hónapos szülinapját egy jó kis hasmenéses-hányós vírussal ünnepeltem meg. Már lefekvéskor émelyegtem, aztán amikor hajnalban átmentem a szoptatásra, behajoltam a gyerekágy fölé, és éreztem, hogy nagyon nem lesz jó, ha sugárba hányom szegény kisdedet. Annyi volt még bennem, hogy gyorsan felébresztettem a férjemet, nyugtassa meg kicsi Zs.-t, én meg rohantam a vécére. Nem részletezném, de másfél nap alatt ledobtam 2 kg-t. Végül is, épp ideje volt megszabadulni a szülés után rajtam maradt súlyfeleslegtől…

A csoda az egészben az, hogy míg 38,5 fokos lázzal fetrengtem és mosdóba jártam, a szoptatásnak nem tett be a betegség. A gyermekorvos azt ajánlotta, ha beteg is vagyok, folytassam a megszokott táplást, nehogy tápszerért nyúljak, mellesleg egy csomó gyógyszer mellett is lehet szoptatni (ld. e-lactancia.org). Kicsit aggódtam, hogy a gyerekem is elkapja a vírust (bár szerencsére az első rota elleni oltáson már túl voltunk addigra, de hát ezerféle ilyen vírus kering), de nem lett semmi baja.

Sokan mondják, hogy az anyatej védte meg: már a tünetek észlelése előtt az anyai szervezet elkezd antitesteket termelni, és azokat a tejen keresztül juttatja el a babához. Valószínűleg velünk is ez történt. Egyébként pedig nem tudom, honnan volt még tejem, hiszen alig maradt bennem valami, de úgy tűnik a testem mindent megtett az utód táplásának érdekében. Mindenesetre a tanulság az, hogy nem érdemes abbahagyni a szoptatást egy kis vírusfertőzés miatt. A természet jól kitalálta a megoldást.

Nos, izgalmas két hónap volt.

Folyt. köv.

 

 

Köszönjük, hogy olvasol minket.

Mondd el nekünk a véleményed lent!

Hogy ne maradj le a legfrissebb posztokról és a mindennapjainkról, kövess minket Facebookon és Instagramon is! 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!