AnyaKlikk

Természetes szülésre készültem, császár lett belőle

Fekszem a sötétben a kórházi ágyon, már újra érzem a lábam, a szülésznőm és egy ápolónő segítettek a fürdésben az imént, lecsutakoltuk az elmúlt nap verejtékét. Örülök, hogy egyedül vagyok a kórteremben, ez igazi áldás most. Nem tudok aludni, pedig 24 órája fent vagyok, az újszülött kislányom a csecsemősöknél van, én pedig pörgetem vissza az… Tovább »

Hát én már sosem szülök meg?!

Komolyan azt hittem a 38. héten, hogy már csak napok vannak hátra a szülésig. De két héttel később még mindig itt állok terhesen, gyerek a pocakban, én meg kezdek hisztis frusztrált lenni. Egyébként köszönöm szépen, jól vagyok, éppen hogy betöltöttem a terminust. A gyereknek semmi baja, jó a szívfrekvenciája, nem kakilt bele a magzatvízbe, és alapvetően… Tovább »

A császárom után öt órával már dolgoztam

Érzem, provokatív a cím, pedig igazán önazonosra sikerült a szülésem. Elmesélem az elejétől, hogy értsétek, milyen is az, amikor olyasvalaki vállal babát, akinek örökké ott van a zabszem a fenekében, amolyan Duracell-nyusziként. 🙂 Minden hencegés nélkül, inkább csak a jelenséget kicsit belülről is ismertetve – hogy nem feltétlen hibbant asszonyság az, aki mondjuk dolgozik akár… Tovább »

Támogató női közösség – avagy mégiscsak jó néha várandósok között

Az elutasítástól a felismerésig Amikor a terhesség elején elmentem az első szülésfelkészítő foglalkozásra a klinikára, szinte sokkolt a kb. 50 db várakozó, várandós nő látványa, és nem tudtam megmagyarázni, de nagyon kellemetlenül éreztem magam közöttük, egy eddig teljesen új helyzetben. Valami olyasmi járhatott a fejemben, hogy ezentúl már nem lesz más témám a has növekedésén,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!